Az időtlenség kora
Itt várok a végzetemre,
Amióta megszülettem.
Lábam alatt sárgolyó forog,
Ami száguld velem a végtelenbe.
A fénye halványul, de én
Táplálom a tüzet, hogy égjen.
Porhüvelyem kitartó anyag,
Ott száll a füstje, hogy égjen.
ref:
Magamba zuhanok az univerzumba,
Úgy félek, sosem érek haza.
Én vagyok a nap mostohafia,
Körülöttem az időtlenség kora.
Belezuhanok az univerzumba,
Úgy tűnik sosem érek haza.
Én vagyok a nap mostohafia,
Körülöttem az időtlenség kora.
Hova tartok, nem tudom, még
A jövő ismeretlen.
A levegő részecskéi felizzanak előttem.
Kritikus tömeg benne a lendület,
Impulzusa nem szűnik soha.
Szememben vakító óriás,
Én vagyok a nap mostohafia.
ref:
Magamba zuhanok az univerzumba,
Úgy félek, sosem érek haza.
Én vagyok a nap mostohafia,
Körülöttem az időtlenség kora.
Belezuhanok az univerzumba,
Úgy tűnik sosem érek haza.
Én vagyok a nap mostohafia,
Körülöttem az időtlenség kora.