Hiába nézel a szemembe

Old az alkohol, voltam már sehol.

Az idő átlohol rajtam, áthatol a palackokba zárt kor.

Mit tehet velem? úgyis részegen

Utazom, a végső molekuláimat szerte szét szedem.

Már régen csődöt mondott benned az érzelem,

Az utánad maradt üresség lesz holnapra a sebhelyem.

 

ref:

Hiába nézel a szemembe, esténként ugyanúgy veszem be

A gyógyírt, ami az emlékedtől végleg elszakít.

Hiába nézel a szemembe, többé már nem veszem kezembe

A képed, ami az emlékeddel együtt elégett.

Elrejtenek színes üveghegyek,

Az élet vegyjele hozzám elvezet, instabil évezet.

Újra alkotom a lelki alkatom,

A sötét kamrában előhívom a pozitív hajlamom.

Már régen csődöt mondott benned az érzelem,

Az utánad maradt üresség lesz holnapra a sebhelyem.

 

ref:

Hiába nézel a szemembe, esténként ugyanúgy veszem be

A gyógyírt, ami az emlékedtől végleg elszakít.

Hiába nézel a szemembe, többé már nem veszem kezembe

A képed, ami az emlékeddel együtt elégett.

Hiába nézel a szemembe, esténként ugyanúgy veszem be

A gyógyírt, ami az emlékedtől végleg elszakít.

Hiába nézel a szemembe, többé már nem veszem kezembe

A képed, ami az emlékeddel együtt elégett.