Az időtlenség kora

Itt várok a végzetemre,

Amióta megszülettem.

Lábam alatt sárgolyó forog,

Ami száguld velem a végtelenbe.

A fénye halványul, de én

Táplálom a tüzet, hogy égjen.

Porhüvelyem kitartó anyag,

Ott száll a füstje, hogy égjen.

 

ref:

Magamba zuhanok az univerzumba,

Úgy félek, sosem érek haza.

Én vagyok a nap mostohafia,

Körülöttem az időtlenség kora.

Belezuhanok az univerzumba,

Úgy tűnik sosem érek haza.

Én vagyok a nap mostohafia,

Körülöttem az időtlenség kora.

 

Hova tartok, nem tudom, még

A jövő ismeretlen.

A levegő részecskéi felizzanak előttem.

Kritikus tömeg benne a lendület,

Impulzusa nem szűnik soha.

Szememben vakító óriás,

Én vagyok a nap mostohafia.

 

ref:

Magamba zuhanok az univerzumba,

Úgy félek, sosem érek haza.

Én vagyok a nap mostohafia,

Körülöttem az időtlenség kora.

Belezuhanok az univerzumba,

Úgy tűnik sosem érek haza.

Én vagyok a nap mostohafia,

Körülöttem az időtlenség kora.