Feltettem a polcra

Nem vagyok ártatlan,
a szárnyam páratlan.
Mindent megtettél,
az égbe felvittél.
Míg te szárnyaltál,
én inkább zuhantam,
a földön vergődtem,
és végül feladtam.

Nem hittem magamban,
sem az álmokban.
A tökéletesség
tőlem távol van.
A múlt szelleme
sarokba kergetett,
menekülő állatként
okoztam sebedet

Feltettem a polcra a szívemet,
hogy ne törjön össze, ha tévedek.
Feltettem a polcra, onnan ragyogja be
az elhagyott eget.

Mit elszenvedtem
gyermek koromban,
a pillanat hevében
rajtad megtoroltam.
Elhagyott vidék
lett lakhelyem,
ki mint vet, úgy arat,
kicsorbult az értelem

Őszinte érzelemnek
szenvedés az ára,
gyorsan égetett
a szenvedély lángja,
szikrából futótűz lett,
mi élve eltemet,
parázzsal fedte el
a téli kék eget

Feltettem a polcra a szívemet,
hogy ne törjön össze, ha tévedek.
Feltettem a polcra, onnan ragyogja be
az elhagyott eget.

Oh, oh, oh, oh, oh, oh.

Feltettem a polcra a szívemet,
hogy ne törjön össze, ha tévedek.
Feltettem a polcra, onnan ragyogja be
az elhagyott eget.

Feltettem a polcra a szívemet,
hogy ne törjön össze, ha tévedek.
Feltettem a polcra, onnan ragyogja be
az elhagyott eget.