Meghajlok előtted

Mmm....
Mint a szobrász a szobrának,
Szárnyak a madárnak,
Hegyek a völgyeknek,
Vér a vérereknek,
Mint harc az oltalomnak,
Élőknek a holtak,
Fák a szélviharnak,
Napfénynek az árnyak,

Én meghajlok előtted,
Én elhiszem a szemednek,
S hogyha elkerülnek az álmok,
Hát majd csillagfénynél várok,
Nekem nem ér semmit a vétek,
Érted hadat üzenek az énnek,
Nélküled nincs értelme a szónak,
A szívemen csak ördögök lovagolnak.

Mmm...

Mint a kék az óceánnak,
Tegnapok a mának,
Ész a sejtelemnek,
Múlt az elmenőnek,
Örömnek a bánat,
Cél az út porának,
A tér a végtelennek,
Mint testeknek a sejtek.

Én meghajlok előtted,
Én elhiszem a szemednek,
S hogyha elkerülnek az álmok,
Hát majd csillagfénynél várok,
Nekem nekem nem ér semmit a vétek,
Érted hadat üzenek az énnek,
Nélküled nincs értelme a szónak,
A szívemen csak ördögök lovagolnak.