HA BELEHALNA

(zene: Intim Torna Illegál, szöveg: Dorogi Péter)

 

Lent a földön áll,

ki tudja mióta, hány

éve van még vissza,

míg az élet vizét kiissza.

 

Benne rejlik az élet titka,

nem is tudja, hogy mennyire ritka

dal szól benne, tombol,

mikor az álmaira gondol.

 

Felrepítik a csillagokba,

onnan hullik vissza a porba

felhő lelke, zivatar szeme

a villámokat szórja.

 

Kirepül az égbe,

a világ tetejére.

Onnan kizuhanna,

hogyha belehalna.

 

Darabjaira szedte,

összegyűjtögette,

újra összerakta,

feje helyén a farka.

 

Visszafelé csinálna mindent,

megteremti magának Istent,

szivárványból esőcseppet,

a Napból kihűlt testet.

 

Kirepül az égbe,

a világ tetejére.

Onnan kizuhanna,

hogyha belehalna.

 

Saját farkát kergető sárkány,

önmagát pusztító járvány,

körbe körbe tekeredik rajta

a föld magához húzza.

Aztán felrepíti a csillagokba,

onnan hullik vissza a porba

felhő lelke, zivatar szeme

a villámokat szórja.

 

Kirepül az égbe,

a világ tetejére.

Onnan kizuhanna,

hogyha belehalna.

Kirepül az égbe,

a világ tetejére.

Onnan kizuhanna,

hogyha belehalna?